Korrózió

Útmutatónk következő részében bemutatjuk, hogy a terhelés mellett egyéb külső hatások is jelentős szerepet játszanak a rögzítőelemek helyes kiválasztásában, beleértve a korróziót is. A korrózió egy fém anyag és környezete közötti kémiai-fizikai reakció. Ez a reakció az anyag tulajdonságainak megváltoztatásához vezethet, ami rontja a fémbevonat, az alkatrész vagy az egész szerkezet működését.

A nagy teherbírású fém rögzítéseknél a következő korróziótípusok fontosak:
 

Felületi korrózió

A felületi korrózió jellemzője, a felület egyenletes elvékonyodása, itt a fém több részén anódos és katódos területek keletkeznek. A felületi korrózió elsősorban a felület tulajdonságait befolyásolja, és optikai károsodáskhoz vezet. A csatlakozás teherbíróképességét tekintve az ilyen típusú korrózió még nem kritikus.
 

Bimetál korrózió

​​​​​​​A bimetál korrózió akkor következik be, amikor két vagy több fémanyag, melyek különböző feszültségpotenciával rendelkeznek, érintkezik egymással. Amennyiben alkalmas elektrolit áll rendelkezésre, akkor a két anyag eltérő potenciálja korróziós folyamathoz vezet. Ez az úgynevezett kontaktkorrózió a kombinált anyagok megfelelő megválasztásával elkerülhető.
 

Réskorrózió

A réskorrózió keskeny, nyitott résekben fordul elő elegendő levegő és folyadékcsere nélkül. A lezajló reakciók agresszívebbé tehetik a korróziós közeget is. Az oxigénellátás hiánya miatt a rés területén nem képződik passzív védőréteg. Ez azt jelenti, hogy a védőréteg hiánya miatt az egyébként rozsdamentes acélok is megtámadhatók a rések területén.
 

Feszültségkorróziós repedések

​​​​​​​A feszültségkorróziós repedés különösen veszélyes formája a korróziónak. A mechanikai és kémiai igénybevétel kombinációja repedéseket okozhat az anyagszerkezetben, vagy teljesen eltörheti a csavarokat. A feszültségkorróziós észrevétlenül károsítja az anyagot, így az hirtelen hibásodhat meg.

A korróziós károk elkerülése

A korrózióvédelem a termékek megfelelő tervezésével és megfelelő kiválasztásával kezdődik. A rögzítéstechnikában gyakran használnak A4-es rozsdamentes acélokat. Az acélokat jó korrózióállóság jellemzi mérsékelten agresszív környezetben (pl. nedves , sós levegőjű partmenti területeken. Különösen agresszív környezetben HCR rozsdamentes acélokat (pl. 1.4529) kell használni. A rozsdamentes acélok területén ezek rendelkeznek a legmagasabb korrózióállósággal.
​​​​​​​
Számos bevonat áll rendelkezésre, amelyek javítják a korrózióvédelmet: az építőipar területén, általában galvanikus horganyzást, tűzihorganyzást vagy cinkötvözeteket használnak. A "korrózióálló" kifejezést általában olyan anyagokra használjuk, ahol megfelelő nyersanyagot, pl. rozsdamentes acélt használnak a korrózió megelőzésére. Amennyiben korrózióvédelem céljából bevonatot visznek fel az acélfelületre, azt "korrózióvédettnek" nevezik. Végül szertnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az ETA szabványok a belső térben korrózióvédett rögzítőelemeket, külső térben pedig korróziálló horgonyokat ír elő.