Korrózióvédelem

Amíg a korróziós útmutató első részében a különböző korrózió típusokkal foglalkoztunk, a második részben a korróziós károk megelőzésének lehetőségeivel foglalkozunk. Korrózióvédelem alatt azokat az intézkedéseket értjük, ami a fém alkatrészek korróziós károsodásainak elkerülésére szolgál. A korrózióálló anyagok mellett számos bevonat létezik, amelyek növelik a korrózióvédelem szintjét. Nézzük meg részletesen a lehetőségeket:
 

Anyagválasztás

A korróziót gátló anyagok közé tartoznak például a nem vastartalmú fémek, valamint a rozsda és saválló acélok. Ez utóbbiakat a köznyelvben "rozsdamentes acélnak" is nevezik. A csavarok korrózióállónak minősített anyagai a DIN EN 3506 szabvány és a Z-30.3-6. nemzetközi építésügyi hatóság engedélye szerint magukba foglalják többek között a nem rozsdásodó nemesfémeket. A rozsdamentes acél egy magát újra helyreállító felületi réteget, egy passzív réteget képez. Ez megvédi az alapanyagot a korróziótól. A passzív réteg létrehozásához elegendő oxigénkoncentráció szükséges. A rögzítési technológiában különböző típusú rozsdamentes acélt használnak. A következő rozsdamentes acélokat különösen gyakran használják:

•  A2 (V2A) és A4 (V4A) típusú rozsdamentes acélok
  Az acélokat jó korrózióállóság jellemzi mérsékelten agresszív környezetben (pl. nedves, sós levegőjű partmenti területeken).
• HCR típusú rozsdamentes acélok (pl. 1.4519)
  ​​​​​​​​​​​​Rendkívül magas korrózióállósággal rendelkeznek és nagyon agresszív környezetben is alkalmazhatóak (pl. uszodákban klóros vízben).

A korrózióálló anyagok használata tehát a korróziós károk csökkentésének egyik módja.
​​​​​​​

Iránymutatás a különböző anyagok kombinációjához

A korrózióálló anyagok kombinálásakor különös figyelmet kell fordítani a bimetál korrózióra, mivel nem minden anyag kompatibilis egymással. Az I. táblázat azokat a tipikus alkatrészanyagokat sorolja fel, amelyek kombinálhatók korrózióálló rozsdamentes acélból készült rögzítőelemekkel.

A bevonat megválasztása

Megfelelő bevonttal a felület "korrózióvédettnek" számít. Egy ilyen bevonat használata a korróziós károk csökkentésének másik módja. A csavarok felületének bevonatai nem fém és fém felületekhez vannak rendelve. A fémfelületek védelmére általában galvanizált bevonatot vagy cinklemezbevonatot használnak a korrózióvédelem növelésére: Galvanikus cinkbevonat.

A rögzítőelemek leggyakoribb fémbevonata a galvanikus cinkbevonat (5-10 µm) passziválással. A horganyzáshoz a munkadarabokat cink-elektrolitba merítik, ami kémiai és elektrokémiai folyamatokhoz vezet. Az utána következő passziválási fázisban egy további védőréteg alakul ki a fémen, amely megakadályozza vagy jelentősen lelassítja a korróziót. Háttérismeret A passziválásnál egy króm tartalmú oxidrétegről beszélünk, ami különböző változatokban létezik. A króm (VI)-oxid rendkívül korrózióálló, de erősen mérgező, ezért ezt a folyamatot ki kell zárni. A REACH-rendelet követelményeinek megfelelően az EJOT csak króm (VI)-mentes bevonatokat és passzívumokat használ. A REACH-rendeletet a világ egyik legszigorúbb vegyi anyagokra vonatkozó törvényének tekintik. Előírja, hogy a veszélyes anyagok használatához engedély szükséges. 2017 óta a megfelelő engedély nélkül a króm(VI)-oxid már nem használható. Az ezt követő tömítés a fedőréteggel megvédi a cinkréteget a fehér rozsdától és növeli a korrózióvédelmet. Jellemzők és előnyök:

• Sokoldalú felhasználás
• Költséghatékony folyamat
• Ellenáll a környezeti hatásoknak
• Véd a szállítás, szerelés és szerviz közben előforduló sérülések ellen
• Magas korrózióállóság
• Kiváló további megmunkálás

 

Cinklamellás bevonat

A cinklamellás bevonat egy elektrolit nélküli bevonat, ami egy úgynevezett szervetlen alaprétegből és egy fedőrétegből áll. Az alapbevonat lehet cinklamellás bevonat, ami főleg cink és alumínium lamellákból áll. Ez közvetlenül a fém részre kerül. Ez az alapréteg határozza meg a korrózióvédő tulajdonságokat. A benne lévő cink magas szintű katódvédelmet biztosít a korrózió ellen. A fedőlakk (tömítés) kiegészíti az alapréteg tulajdonságait. A korrózióvédelem mellett ez a felső réteg véd a kémiai és mechanikai hatások ellen, és felelős például az időjárásállóságért és a külalakért. A kettő kombinációját duplex bevonatnak nevezik. Jellemzők és előnyök:

• Hosszú távú korrózióvédelem ciklikus terhelések esetén
• Késleltetett vörös- és fehér rozsdaképződés, valamint érintkezési korrózió
• Nincs hidrogén törékenység
• Kémiai ellenállás
• Vékony rétegek (6 - 25 µm) lehetségesek
• Hőállóság ((180 - 300 °C terméktől függően)

Ezt az eljárást mindenhol használják, ahol a magas korrózióvédelmet más funkcionális és dekoratív tulajdonságokkal kell kombinálni. A cinklamellás korrózióvédelmet eredetileg a galvanikus horganyzás króm VI-mentes alternatívájaként tervezték. A különböző alkalmazási területeken a sokoldalú felhasználás ez megalapozta magát.

A horganyzás és a cinklamellás bevonat mellett más típusú bevonatok is léteznek. Ide tartoznak a melegen mázolt bevonatok, például a tűzihorganyzás és a mechanikus bevonatok. Azonban ezek a nagy rétegvastagság miatt kevésbé alkalmasak az építőiparban használt önfúró és önmetsző csavaroknál. A DIN EN 4042 szabvány szerinti galvanikus bevonatokon és a DIN EN ISO 10683 szabvány szerinti cinklamellás bevonatokon kívül az EJOT termékeihez a C 1000, CLIMADUR és EJOGUARD duplex bevonatokat is használják. A speciálisan összehangolt bevonatok kombinációjának köszönhetően az EJOGUARD-felület kiváló korróziós tulajdonságokkal rendelkezik. A DIN EN ISO 9227 szabvány szerinti sópermetezési tesztben ezer órás ellenállással és a Kesternich-teszten (kéndioxiddal és vízzel végzett korróziós vizsgálat) a DIN 50018 szabvány szerinti 15 vizsgálati cikluson keresztül az acélcsavarok alkalmazási területe a nemzeti előírásoktól függően jelentősen megnő.

​​​​​​​Többszörös védelem
Szenes acél
Cinkbevonat
Szerves bevonat
Kiegészítő védőlakkozás